Csak pár nap telt el, mióta megírtam az első bejegyzést a blogomban, és mintha minden mintegy varázsütésre rendbe jött volna. Persze annyira nem vagyok naiv, hogy elhiggyem, hogy valóban csak ennyi kellett. Ha valaki fogyókúrázni kezd, akkor is az első pár nap jön a gyors siker, aztán a hosszú, hetekig vagy akár hónapokig tartó szenvedés, ami hoz valamilyen eredményt, hogy aztán a fogyókúra végeztével ugyanolyan kövérek legyünk, mint azelőtt.
Én pontosan ezt a sztorit szeretném elkerülni az én kis "kúrámban", illetve pont ez az, hogy nem akarom hogy kúra legyen, inkább egy komplett életmód váltás, vagyis inkább felfogás váltás :-) Meg akarom találni mindazokat a tényezőket, berögződéseket, amik blokkolnak, amik feszélyeznek, amik miatt az effektivitásom és a kreativitásom egyenlő a nullával, és le akarom győzni őket. Nem lesz egyszerű 29 évnyi szorongást és negatív hozzáállást megsemmisíteni, de jobb később mint soha.
Elsőként az állandóságtól való félelmemet próbálom legyűrni, és minél hamarabb szerzek magamnak egy állandó munkát. Igen, akár teljes munkaidőben fogok dolgozni, ha kell. Hihetetlen, hogy ennyi éven át ódzkodtam ettől a lépéstől. Pedig amennyi tervem van a jövőre nézve, ennyi áldozatot meghozhatok. Szóval azt gondolom, hogy elsőként ez a legfontosabb lépés, amitől az önbecsülésem és az optimizmusom is növekedni fog, aztán majd minden mást a munkámhoz igazítok. Saját tapasztalatomból kiindulva tudom, hogy bármilyen szoros időbeosztás mellett is lehet az ember effektív, ha megtanulja jól menedzselni az életét (további pontok egyike), és bármilyen sok időt el lehet tölteni úgy, hogy később fogalmad sincs arról, hogy mit is csináltál és semmi eredménye nincs a tevékenységnek, még csak nem is kapcsol ki; csak úgy folyik ki az idő a kezed közül. Szóval a MUNKA most a legfontosabb.Pillanatnyilag ugyanis hiába van sok időm, pénz nélkül semmi nagyszabású dologba - de még kicsikbe sem- nem vághatok bele, így valóban csak telnek a napok értelmetlenül.
Én pontosan ezt a sztorit szeretném elkerülni az én kis "kúrámban", illetve pont ez az, hogy nem akarom hogy kúra legyen, inkább egy komplett életmód váltás, vagyis inkább felfogás váltás :-) Meg akarom találni mindazokat a tényezőket, berögződéseket, amik blokkolnak, amik feszélyeznek, amik miatt az effektivitásom és a kreativitásom egyenlő a nullával, és le akarom győzni őket. Nem lesz egyszerű 29 évnyi szorongást és negatív hozzáállást megsemmisíteni, de jobb később mint soha.
Elsőként az állandóságtól való félelmemet próbálom legyűrni, és minél hamarabb szerzek magamnak egy állandó munkát. Igen, akár teljes munkaidőben fogok dolgozni, ha kell. Hihetetlen, hogy ennyi éven át ódzkodtam ettől a lépéstől. Pedig amennyi tervem van a jövőre nézve, ennyi áldozatot meghozhatok. Szóval azt gondolom, hogy elsőként ez a legfontosabb lépés, amitől az önbecsülésem és az optimizmusom is növekedni fog, aztán majd minden mást a munkámhoz igazítok. Saját tapasztalatomból kiindulva tudom, hogy bármilyen szoros időbeosztás mellett is lehet az ember effektív, ha megtanulja jól menedzselni az életét (további pontok egyike), és bármilyen sok időt el lehet tölteni úgy, hogy később fogalmad sincs arról, hogy mit is csináltál és semmi eredménye nincs a tevékenységnek, még csak nem is kapcsol ki; csak úgy folyik ki az idő a kezed közül. Szóval a MUNKA most a legfontosabb.Pillanatnyilag ugyanis hiába van sok időm, pénz nélkül semmi nagyszabású dologba - de még kicsikbe sem- nem vághatok bele, így valóban csak telnek a napok értelmetlenül.
No comments:
Post a Comment