5/18/2012

Project 2012: Happiness

Az a fajta ember vagyok, aki sosem igazán elégedett. Tudom, ez egy nagyon rossz tulajdonság, mert megkeseríti az ember életét, tönkre teszi működő kapcsolatait, stb. Éppen ezért eldöntöttem, hogy le fogom küzdeni ezt a genetikai okokból létező tulajdonságomat, és igenis megtanulok boldog lenni, és megtanulom értékelni mindazt, amim van...ami sokkal de sokkal több, mint ami az emberiség 99%-ának megadatott. Igen, én alapvetően úgy érzem, hogy a szerencsés 1%-ba tartozom. Hiszen van egy szerető családom, rengeteg barátom, hűséges vőlegényem, 2 diplomám + egy szakmám, beszélek 3 nyelven, szerencsés vagyok a külső adottságaimmal is. TUDOM, mindenem megvan, és éppen ezért nem akarom megvárni, amíg valami nagy csapás ébreszt rá arra, hogy mennyire boldog is lehettem volna ebben a 'paradicsomban', ha nem nehezítem meg saját magamnak az életet. 
Fiatalabb koromban úgy képzeltem, hogy író leszek később. Gyerekként még próbáltam is regényeket meg meséket írni, de persze azok még tényleg nagyon primitív, gyerekes próbálkozások voltak. Aztán később - mivel komoly ihlet nem érkezett - fel is hagytam a próbálkozással, mert félek a középszerűségtől. De talán a lelkem mélyén még mindig dédelgetem ezt az álmot, hogy egyszer még valami csoda születik a 'tollamból' - bár mostanában egész más dolgokkal igyekszem lekötni magam. A vágy - viszont - nagy érzelmeket megélni, különleges helyekre eljutni, új embereket megismerni, új dolgokat kipróbálni, s mindezek során fejlődni, megmaradt. S ha semmi ilyesmi nem történik, befordulok, és elkezdek mesteri fokon szenvedni, ami odáig fajul, hogy még az ágyból kikelni sincs kedvem,  s mindez anélkül, hogy komoly problémám lenne. Igen, szánalmas.Nem vagyok elég ihletett a művész élethez, de nem tudok normálisan betagozódni a társadalomba. Nem bírom a monotonitást, unom a hétköznapokat. Pedig ha egy kicsit nyitnék, biztos a hétköznapokban is megtalálhatnám a szépséget, a napi kicsi de értékes újdonságot. S pontosan ezt is fogom most először csak magamra erőltetni, és aztán szépen lassan a személyiségem részévé tenni. A következő postban leírom a nagy tervet.

No comments:

Post a Comment