Igazi hősnek éreztem magam ma reggel, amikor a vasárnapi 2,5 órás futóedzés után képes voltam 7-kor kimászni az ágyból, és újra futócipőt húzni. Szeretek reggel futni. Az egyetlen nehézség benne az, hogy nem bírok éhgyomorral elindulni. Valami apróságot (pl. egy banánt) muszáj bekapnom, és szeretem a reggeli tejeskávémat is meginni előtte. A probléma nem is a kávé, mert az felpörgeti a szervezetet (még ha nem is a legegészségesebb módon), hanem a tej (nélküle ugyanis túl keserű nekem). Bár most épp zabtejjel és nem tehéntejjel ittam, mégsem tudta a gyomrom fél óra alatt feldolgozni az italt, tovább pedig nem akartam várni, úgyhogy inkább elindultam.

Futás közben fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mennyivel gördülékenyebb lenne a reggeli sportba indulás, ha tartanék a hűtőben/mélyhűtőben szénhidrát dús és proteinben szegény reggeli falatkákat, amiken aztán nem kell a gyomromnak órákig nyammognia, és már fél órával felkelés után tiptop formában lennék.

A következőket gyúrtam össze, és fagyasztottam le apró adagokban:

2 banán
1,5 bögre zabpehely
1 bögre zabkorpa
2 sárgarépa (lereszelve)
2 evőkanál méz (ha valaki nagyon édesszájú, akkor mehet bele több is, úgyis ledolgozzuk aztán)
1-1,5 dl lefőzött kávé (nem tudom, hogy kielégíti-e a reggeli kávéigényemet, de próbaként így adagoltam)

A kávéval való kapcsolatom az utóbbi 1-2 évben úgy változott, hogy először napi kettőre redukáltam a korábbi inkább hármat, most pedig a reggeli kávém után már 90%-ban egyáltalán nem iszom többet. Még nem jutottam el arra az elhatározásra, hogy  feladjam, főként mivel néha alacsony a vérnyomásom, meg mert szeretem az ízét :-)) Azt viszont mindenképpen ki akarom próbálni, hogy egy-két hétre kihagyom a reggelimből, csak hogy tudjam, hogy milyen szinten függök tőle, mennyire tudom nélkülözni és milyen változásokat okoz a közérzetemben. Ez még a jövő titka, de abban biztos vagyok, hogy ha nem is napi szinten, néhanapján később is megiszom egy-egy bögre tejeskávét. Nem szeretem a tiltólistákat!