Magam sem hiszem el, hogy a múlt heti motivációvesztett állapot után ma reggel sikerült kb. 30 km-t lefutnom. A Nike sportpántom (http://store.nike.com/de/de_de/?l=shop,pdp,ctr-inline/cid-102001/pid-254689/pgid-24691) ugyan 31,3 km-t mutatott, de biztosan fölémért, mert 3 óra 10 perc alatt az én tempómmal - ami nem olyan lassú, de azért annyira nem is gyors - nem reális. De az a lényeg, hogy 7 km-rel többet futottam egy huzamban, mint életem során bármikor. Hol van már az a félmaraton… ? J

Nagyon rákészültem mind lelkileg mind fizikailag a távra. Reggel megittam egy banán-eper turmixot és megittam fél liter izotóniás italt (a DM-ben lehet kapni por formában, Sportness Iso Drink a neve, vérnarancs ízű, és egész finom), aztán úgy egy órával reggeli után elindultam. Végül kiderült, hogy egy kicsit túlhidratáltam, mert kb. fél órával indulás után annyira kellett pisilnem, hogy muszáj volt egy parkban elintézni a dolgot. Nem valami elegáns dolog a Mittében egy parkban beguggolni egy bokorba, de egyszerűen nem volt más megoldás, és azt hiszem, végül senki nem látott. (Bár azt csak a dolog elintézése után vettem észre, hogy valaki aludt egy közeli padon, de akkor már úgyis mindegy volt J) 

Na, ezután már sokkal jobban éreztem magam, és azt kell mondanom, hogy csodák csodája, végig egész jól bírtam. 15 km-nél megittam egy kis csomag szénhidrát zselét (fogalmam sincs mi lehet a hivatalos megnevezése, de ezt is pl. a DM-ben lehet kapni, és csomó fél ízben létezik. Valaki émelyítőnek találja az ízüket, de szerintem egész finomak.), és kb. fél liter citromos vizet vettem még magamhoz a táv során, amit a nagyon kis praktikus övemben cipeltem magammal.

Ami nagyon sok energiát adott, az az volt, hogy nem unatkoztam futás közben, mivel nem a köröket róttam a szokásos kis közeli parkomban, hanem tettem egy nagyobb kört a városban. Olyan helyeken is futottam, ahol még soha nem is jártam, mindig volt mit nézni. Csak úgy pörögtek a km-ek. (Ezt nagyon ajánlom mindenkinek, akit az tart vissza a hosszabb távoktól, hogy egyszerűen megunja a dolgot! )Szerencsére az idő is mellettem állt, nem volt túl meleg, de nem is fáztam. Hasonló időt kívánok október 7-re is Budapesten!!

Természetesen, annak ellenére, hogy jól ment a futás, eléggé megviselte a testemet a táv, és határozottam szükségem volt 2-3 óra regenerálódási időre, mire készen álltam bármi aktivitásra, ami az ülésnél és a zuhanyzásnál több energiát igényel. J

A következő héten kicsit lazábbra veszem, de vasárnapra már beneveztem egy futóversenyre. Kíváncsi vagyok mire vagyok képes 10 km-en, ha mindent beleadok. We’ll see. J

Segítőtársaim voltak:

Nike sportpántom, amire ráférne már egy újrakalibrálás. Minden futásomra elkísér.

Nike öv és flakontartó. Nagyon praktikus, nem lötyög, de csak a hosszabb távoknál érdemes cipelni.

Nike Lunarlon márkájú futócipőm. Január óta minden  alkalommal őt használom, és még mindig mintha új lenne. nagyon szeretem.

És hogy senki ne mondhassa, hogy egy Nike freak vagyok:

Adidas karpánt, amiben a telefonomat vagy az Ipod-omat cipelem. A zene nagyon fontos motiváló tényező.

Change your habits

Vessetek meg, de én egészen tegnapelőttig nem tudtam, ki az a Seth Godin.…(egy amerikai vállalkozó, könyvszerző és public speaker, valamint nem mellesleg az ő blogja a legolvasottabb blog , az egy személy által szerkesztett kategóriában )Ha ti eddig is tudtátok, akkor valószínűleg nagyobb prók vagytok az üzleti világban , mint én.  Ami egyébként nem nagy teljesítmény, mert nálam ez határozottan gyenge pont.  De mint minden, ez is tanulható. És ettől az embertől aztán van mit tanulni…Zseniális!!

Amiről a minap a http://sethgodin.typepad.com/ -on olvastam, valószínűleg azért fogott meg annyira, mert épp aktuálisan ezen „dolgozom”. Arról szól az egyébként nagyon rövid blogposzt (Crash diets and good habits), hogy miért nem működnek a villám diéták és a rövidtávú üzleti turbótervek (ez a szó nem létezik, de gondolom, mindenki érti, mire gondolokJ.) Szóval azért nem működnek, „because they don’t change habits”, azaz nem a szokásainkat változtatják meg. 

Valóban nem ismerek olyan embert, aki turbó diétával lefogyott, aztán pár hónapnál tovább meg tudta tartani az alakját. Olyat sem ismerek, aki egy hónapos intenzív vizsgafelkészítő után letett egy nyelvvizsgát, és még 1 évvel később is sikerült volna neki.

Biztos vagyok benne, hogy az igazi, hosszú távú sikerért, tudásért meg kell dolgozni, és csak az így megszerzett értékek biztosítják majd az elégedettséget; minden téren. Még a szerelemért is meg kell dolgozni. Nem hiszek a „beleülős” kapcsolatok sikerében.

Whatever your plan may be, keep working on it and change your habits if it is necessary! ;-)

42 km

"A great pleasure in life is to do what they say you can't" (Paolo Coelho)

Régen elég sok Paolo Coelho regényt elolvastam, és az első néhány (Veronika meg akar halni, Az Alkimista,  11 perc) még kifejezettem tetszett is. Adott valami újat: egyszerű volt, érthető mégis bölcs. Mostanra már kicsit túl egyszerűnek is érzem Coelho regényeit, de még mindig szeretem ezeket a jól megfogalmazott, inspiráló bölcsességeket. Amikor azt hallom, hogy emberek lehúzzák az írót, hogy milyen primitív könyveket ír, mindig azt mondom, hogy egy-egy gondolatért igenis megéri elolvasni őket.
Ez az idézet nem tudom, hogy melyik könyvéből származik, az is lehet, hogy csak egy interjúban mondta, de nagyon igaz. Pontosan ezt érzem, pontosabba éreztem eddig a maratonnal kapcsolatban...Mindenki mondta, hogy nagyon sok az a 42 km, azt lehetetlen végigfutni, de én azt éreztem, hogy nekem sikerülni fog!!! most viszont azon a ponton vagyok, amikor már magam is elbizonytalanodtam, hogy meg tudom-e csinálni, és ez nem jó :-( Mélypont. A belső motivációm és önbizalmam megingott.

Az történt, hogy vasárnap reggel lefutottam 23 km-t, ami egyrészt egyéni csúcs (juhúúú), másrészt viszont annyira megfájdult a jobb bokám, hogy muszáj volt pár napot pihentetni. Minden nap többször kentem Voltaren krémmel, felpolcoltam, amikor csak lehetett, sőt úgy is aludtam, hogy 2 párnát betettem alá. Szóval a héten eddig csak bicikliztem (átlag 20 km/nap) és jógáztam, és csak ma (csütörtök) érzem először azt, hogy akár meg is kísérelhetnék egy laza futást. Csak közben bennem van a félsz, hogy megint elkezd fájni. jaaaaaaaaaaaaaj

http://www.budapestmarathon.com/en/marathon/maps/

Nem tudom, hogy ebben a helyzetben ez a megfelelő motiváció-e, de megnéztem újra a maraton útvonalát...Próbálom magamévá tenni, és talán így majd rövidebbnek érzem...vagy????

Hectic days

Mozgalmas, izgalmas és újdonságokkal teli 2 hét áll mögöttem. Olyannyira változatos időszak volt, hogy egyáltalán nem jutott időm bejegyzéseket írni, mert ugye összecsapni nem akartam.

Először is hazautaztam Magyarországra. A budapesti szeretteim meglátogatására most még a szokásosnál is kevesebb idő jutott sajnos, kevesebb mint két nap, de azért  1-2 órára szinte mindenkivel sikerült összefutnom. Ezektől a napoktól mindig nagyon sok szeretetet és energiát kapok. Nagyon nehezen viselném, ha nem tudnám megoldani, hogy legalább 2-3 havonta haza tudjak ugrani pár napra. Most pedig azért is különösen jó volt az időzítés, mert ugye éppen zajlott az olimpia, ahol ugyebár nagyon jól szerepeltünk, és nagyon jó volt érezni végre valamiféle MI érzést az egész országra vonatkozóan (nem pedig a politikai hovatartozásra). Előtte innen Berlinből elég bajosan tudtam csak követni az eseményeket, mert ugye tévénk nincs (illetve tévénk van, csak nem tudunk fogni semmilyen adótJ), a neten pedig valahogy nem sikerült beüzemelni az élő közvetítést. Budapesten pedig még az utcán is be tudtam kapcsolódni egy-két fontosabb meccsbe.

Kilátás a BKV hajóról

Természetesen nem maradt ki a Margit-szigeti futás sem; két kört lenyomtam, plusz az oda és a vissza út. Kb. 18 km-t futottam, és őszintén mondom: jól esett. Remélem, jó hatással van rám a budapesti levegő. Ez még jól jöhet október 7-én a maratonon :-D

Vásárcsarnok, Fővám tér (mindig betérek egy mákos rétesre :-)

Margit híd a Margit-szigetről. Ilyet látképpel élmény a futás. 

Ezután a nap után sajnos majdnem egy hetes  mélyrepülés kezdődött ami az egészséges életformát illeti: elutaztam a családommal Lengyelországba. Ez egy szervezetett buszos utazás volt, ahol természetesen reggel-este adott a menü, nap közben meg általában szendvicsen él az ember. Nem a legjobb étrend. Nagyon kedves volt a szüleimtől, hogy végig gondoskodtak a napközbeni táplálékról (direkt az én kedvemért, még gyümölcsöt is hoztak J), de azt hiszem, legközelebb inkább igyekszem gondoskodni saját magamról. Annyira másképpen táplálkozom a mindennapokban, hogy alig 1-2 napon belül éreztem a negatív változást: hiányzott a friss zöldség és gyümölcs, folyamatosan éhes voltam, evés után is, az arcbőröm úgy nézett ki, mint egy 15 évesé, stb.

Persze mindennek ellenére nagyon jó volt végre a családommal tölteni néhány élménydús napot! Bővebben erről egy következő posztban. 

PS: Elnézést a fotók minőségéért, mind telefonnal készült, és azt hiszem, még kísérleteznem kell a beállításokkal :-)

Mindig is féltem a rendszeres teljes munkaidős állástól. Szinte fóbiámmá vált, és úgy képzeltem el, hogy kb. az a vég, hogy az embernek semmire nincs ideje, és hogy az élet szürkévé és unalmassá válik. A dolog pozitív oldalát egyáltalán nem láttam anno. Viszont így 2 év szabad úszás után szeretném már, ha a szabadidőm nem azzal telne, hogy folyamatosan munkákat keresgélek, vagy azon stresszelek, hogy a következő hónapban miből lesz majd pénzem. Jelen pillanatban sokkal ideálisabb számomra egy fix állás, ezt fel kellett ismernem. Ha az embernek annyi terve van a jövőre vonatkozóan, mint nekem, akkor egy kicsit fel kell adnia a flexibilitásából a biztos jövedelem érdekében. Ha ezt a posztot 1-2 éve olvasom, nem hiszem el, hogy én írtam. Igen, valóban sokat változtam az elmúlt 1 év során, de a változás jó és szükséges is ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. Néha ki kell lépnünk a komfortzónánkból, mert csak így tudjuk azt tágítani. Fel kell adnunk valamit, hogy új dolgokat tudjunk beengedni az életünkbe, hogy tanulni tudjunk. Van egy nagyon jó mondás, valami régi bölcsesség lehet:

  Ha mindent továbbra is úgy csinálsz  ahogy eddig, minden úgy is marad, ahogy eddig.

Remélem, jól idéztem. A lényeg minden esetre benne van. Nagyon igaz. És szerintem sokszor csak miután már feladtunk valamit, jövünk rá, hogy igazából nem is jelentett annyit az egész, mint képzelted. A változás jó!! Főleg ha az ember boldogtalan a jelenlegi élethelyzetében. Egyszerűen fel kell mérni a lehetőségeinket az életminőségünk javítására, és hosszú mérlegelés nélkül lépni kell. Lehet ez bármi: étkezési szokások megváltoztatása, sport beiktatása az életünkbe, önállósodás a családtól, nyelvtanulás,  munkahelyváltás...Már csak maga a lépés megtétele is pozitív energiát ad. 

A következő posztban majd elmesélem, hogy nálam mik voltak a kezdeti lépések.

Organic or non-organic?

Tudom, hogy sokkal jobbat teszünk a testünknek, ha bio gyümölcsökkel és zöldségekkel tápláljuk, tudom, hogy mennyi méreg kerülhet egy hagyományosan termesztett és szállított termékbe, tudom, hogy akár súlyos betegségeket is előidézhetnek ezek az anyagok...(az ember azt gondolja, hogy egészségesen táplálkozik,
mert sok friss zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, aztán pont ezek miatt betegszik meg, ez morbid :-(

Szóval mindezekkel a tényekkel tisztában vagyok, de aki járt már bio üzletben, az tudja, hogy a gyümölcsök, zöldségek gyakran dupla annyiba kerülnek, mint a hagyományos termékek. Sajnos egyelőre nem engedhetem meg magamnak, hogy mindenből a biot válasszam, és ez tény :-(( DE: utánaolvastam a neten (pl. http://greenopolis.com/myopolis/blogs/aresende/what-you-should-shouldnt-buy-organic ), és megtudtam, hogy itt is vannak fokozatok; vagyis nem minden zöldség és gyümölcs szívja magába nagy mértékben a mérgeket. Pl. az egzotikus gyümölcsök, mint a banán, kiwi, ananász, mangó, papaya nem organikusan is egészségesnek számítanak, és pl zöldségek esetében hagymából, spárgából brokkoliból stb. sem feltétlenül kell organikusat választani. (Természetesen az organikus mindig a legtisztább megoldás, de itt most szükségmegoldásról beszélek.)

Ahol FONTOS, hogy bio legyen, mert nagyon sok méreganyagot szívhatnak magukba:

Zöldség:
- édespaprika, zeller, saláta, spenót, burgonya, répa, zöldbab, stb.

Gyümölcs:
- alma (ami nagy kár, mert én kiló számra vagyok képes tömni magamba), nektarin, őszibarack, eper, cseresznye, szőlő, körte, stb.
(ezek az elsők a legtöbb listán. akit mélyebben érdekel a téma, az pl. a fent említett honlapon utánaolvashat)

Szóval egyelőre ezen az elven fogok zöldséget és gyümölcsöt vásárolni. Az ananászt és társait továbbra is a  piacon szerzem be, a többit pedig igyekszem bioboltban megvenni.
A tegnapelőtti "egzotikus" piaclátogatás eredményét itt láthatjátok:

an active day-off

A vasárnap  úgy alakult, hogy nem sikerült a heti hosszú futást beiktatnom, ezért úgy döntöttem, hogy a hétfő még az előző héthez fog tartozni, és a héten a hétfőivel együtt megpróbálok 4-szer futni.

Úgy volt, hogy hétfőn szabad vagyok, tehát lesz időm akár a betervezett 24-25 km-re is, de végül mégis dolgoztam déltől. Mivel állómunkát végzek, nem szerencsés úgy odamenni, hogy már eleve total kész van a testem, pont ezért cask 15 km-t futottam. Persze az sem kevés, de nagyon jól birtam a napot, tényleg. És ma (kedd) sem volt különösebb izomlázam, amin őszintén meglepődtem. Ezen felbuzdulva ma délután is elindultam a heti hivatalosan első edzésemre, de bárcsak ne tettem volna…

Egyrészt fáradt voltam, másrészt nem hagytam magamnak elég időt az uzsonna megemésztésére, és - hogy úgy mondjam - végig éreztem a kaját a beleimben. Ez elég guszta, de egyszerűen így volt. Szóval alig 5 km-t sikerült teljesítenem a betervezett 8-9 helyett.

Amit az esetből tanultam: a) mindig tartok egy pihenőnapot, b) maradok a reggeli, délelőtti futásnál (amikor még a gyomor viszonylag üres, és nagyon gyors az anyagcsere), vagy min. 3 órát várok az utolsó étkezés után, és cask utána indulok neki.

Ma voltam a törökpiacon, ami minden héten kedden és pénteken van itt Berlinben. (http://www.tuerkenmarkt.de/) Nagyon szeretek odajárni, mert egyrészt nagyon olcsó, másrészt mindenféle zöldség, gyümölcs van, amit csak akarok. Azon kívül lehet frissen préselt leveket (gránátalma, narancs, ananász, stb. akár keverve is őket), tipikus török és görög (!) ételeket (nyersen és készen is), bio és nem bio pékárut, sütiket is venni, valamint magvakat, olivát, zöldségpástétomokat. De még méterárut és rövidárut is talál ott az ember.

Ma pedig felfedeztem, hogy van  egy bio zöldséges stand is.

Mindig olyan megpakolva megyek haza a piacról, hogy szegény cangám alig bír hazavonszolni. A mai vásárlás kicsit különbözött a többitől. Holnap elmesélem, hogy pontosan miben is….