Mindig is féltem a rendszeres teljes munkaidős állástól. Szinte fóbiámmá vált, és úgy képzeltem el, hogy kb. az a vég, hogy az embernek semmire nincs ideje, és hogy az élet szürkévé és unalmassá válik. A dolog pozitív oldalát egyáltalán nem láttam anno. Viszont így 2 év szabad úszás után szeretném már, ha a szabadidőm nem azzal telne, hogy folyamatosan munkákat keresgélek, vagy azon stresszelek, hogy a következő hónapban miből lesz majd pénzem. Jelen pillanatban sokkal ideálisabb számomra egy fix állás, ezt fel kellett ismernem. Ha az embernek annyi terve van a jövőre vonatkozóan, mint nekem, akkor egy kicsit fel kell adnia a flexibilitásából a biztos jövedelem érdekében. Ha ezt a posztot 1-2 éve olvasom, nem hiszem el, hogy én írtam. Igen, valóban sokat változtam az elmúlt 1 év során, de a változás jó és szükséges is ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. Néha ki kell lépnünk a komfortzónánkból, mert csak így tudjuk azt tágítani. Fel kell adnunk valamit, hogy új dolgokat tudjunk beengedni az életünkbe, hogy tanulni tudjunk. Van egy nagyon jó mondás, valami régi bölcsesség lehet:

  Ha mindent továbbra is úgy csinálsz  ahogy eddig, minden úgy is marad, ahogy eddig.

Remélem, jól idéztem. A lényeg minden esetre benne van. Nagyon igaz. És szerintem sokszor csak miután már feladtunk valamit, jövünk rá, hogy igazából nem is jelentett annyit az egész, mint képzelted. A változás jó!! Főleg ha az ember boldogtalan a jelenlegi élethelyzetében. Egyszerűen fel kell mérni a lehetőségeinket az életminőségünk javítására, és hosszú mérlegelés nélkül lépni kell. Lehet ez bármi: étkezési szokások megváltoztatása, sport beiktatása az életünkbe, önállósodás a családtól, nyelvtanulás,  munkahelyváltás...Már csak maga a lépés megtétele is pozitív energiát ad. 

A következő posztban majd elmesélem, hogy nálam mik voltak a kezdeti lépések.