Mozgalmas, izgalmas és újdonságokkal teli 2 hét áll
mögöttem. Olyannyira változatos időszak volt, hogy egyáltalán nem jutott időm
bejegyzéseket írni, mert ugye összecsapni nem akartam.
Először is hazautaztam Magyarországra. A budapesti
szeretteim meglátogatására most még a szokásosnál is kevesebb idő jutott
sajnos, kevesebb mint két nap, de azért 1-2 órára szinte mindenkivel sikerült összefutnom.
Ezektől a napoktól mindig nagyon sok szeretetet és energiát kapok. Nagyon
nehezen viselném, ha nem tudnám megoldani, hogy legalább 2-3 havonta haza
tudjak ugrani pár napra. Most pedig azért is különösen jó volt az időzítés,
mert ugye éppen zajlott az olimpia, ahol ugyebár nagyon jól szerepeltünk, és nagyon jó volt érezni végre
valamiféle MI érzést az egész
országra vonatkozóan (nem pedig a politikai hovatartozásra). Előtte innen
Berlinből elég bajosan tudtam csak követni az eseményeket, mert ugye tévénk nincs
(illetve tévénk van, csak nem tudunk fogni semmilyen adótJ), a neten pedig
valahogy nem sikerült beüzemelni az élő közvetítést. Budapesten pedig még az
utcán is be tudtam kapcsolódni egy-két fontosabb meccsbe.
Kilátás a BKV hajóról |
Természetesen nem maradt ki a Margit-szigeti futás sem; két
kört lenyomtam, plusz az oda és a vissza út. Kb. 18 km-t futottam, és őszintén
mondom: jól esett. Remélem, jó hatással van rám a budapesti levegő. Ez még jól
jöhet október 7-én a maratonon :-D
Vásárcsarnok, Fővám tér (mindig betérek egy mákos rétesre :-)
Margit híd a Margit-szigetről. Ilyet látképpel élmény a futás. |
Ezután a nap után sajnos majdnem egy hetes mélyrepülés kezdődött ami az egészséges
életformát illeti: elutaztam a családommal Lengyelországba. Ez egy szervezetett
buszos utazás volt, ahol természetesen reggel-este adott a menü, nap közben meg
általában szendvicsen él az ember. Nem a legjobb étrend. Nagyon kedves volt a
szüleimtől, hogy végig gondoskodtak a napközbeni táplálékról (direkt az én
kedvemért, még gyümölcsöt is hoztak J),
de azt hiszem, legközelebb inkább igyekszem gondoskodni saját magamról. Annyira
másképpen táplálkozom a mindennapokban, hogy alig 1-2 napon belül éreztem a
negatív változást: hiányzott a friss zöldség és gyümölcs, folyamatosan éhes
voltam, evés után is, az arcbőröm úgy nézett ki, mint egy 15 évesé, stb.
Persze mindennek ellenére nagyon jó
volt végre a családommal tölteni néhány élménydús napot! Bővebben erről egy
következő posztban.
PS: Elnézést a fotók minőségéért, mind telefonnal készült, és azt hiszem, még kísérleteznem kell a beállításokkal :-)
No comments:
Post a Comment