9/06/2012

10 km race


Imádom a futóversenyeket. Egy kis túlzással - sőt talán nem is olyan kicsivel - azért kezdtem el futni, mert tavaly tavasszal dolgoztam a berlini félmaratonon.  Annyira tetszett a hangulat és annyira lenyűgözött a látvány, ahogy emberek kihozzák magukból a maximumot, és a boldog arcok a célnál, a közönség lelkes bíztatása…Amikor aztán ősszel a berlini maratonon is dolgoztam, már tudtam, hogy a következő évben félmaratont fogok futni. Még nem jelentkeztem, de már hetente 2-3-szor jártam futni. Észre sem vettem, és a kezdeti lelkesedésből pár hónap alatt konkrét tervek lettek, és ezek a tervek (edzés, táplálkozás optimalizálása, test átalakulása), majd azok teljesítése egyre több önbizalmat adtak.

Még  4 hetem van a nagy megmérettetésig. Múlt vasárnap ahelyett hogy futottam volna ismét egy nagyon hosszú távot, úgy döntöttem, hogy megnézem, hogy a sebességem mennyit fejlődött, ugyanis kitartásban sokkal jobb vagyok mint sebesség terén ha 1 km-nél hosszabb a táv J Ezért beneveztem egy kisebb futóversenyre 10 km-es távon : Friedrichsfelder Gartenlauf (http://www.datahype.de/gartenlauf/index.php?option=com_content&view=article&id=55:ausschreibung-20-fgl&catid=39:ausschreibung&Itemid=62)

Már a nevéből is érződik, hogy nem egy ezreket megmozgató rendezvényről van szó. Amikor odaértem, úgy éreztem magam, mint kb. május 1-jén a Margitszigeten. Mindenki családostul, barátnőstül jött, mindenki kedves volt, közvetlen, ment a grillezés, stb.  Az volt az érzésem, hogy ide csak én érkeztem egyedül; még az is probléma volt, hogy hova pakoljam le a táskám, így végül egy szervező tette be valami biztos helyre.
Szóval a 2 km-es gyerekfutam és a 6 km-es rövidebb táv után, 10:30-kor (2 óra várakozás után) rajthoz állhattam végre. Ahhoz képest, hogy úgy érkeztem, hogy az egyetlen célom az, hogy 1 órán belül akarom teljesíteni a távot, a rajtnál már versenyhangulatban voltam. Ki akartam hozni magamból a maximumot, és nem a mezőny végén kullogni. (Ezért is kell néha versenyezni, mert egy sima edzés ezt nem hozza ki az emberből, legalábbis belőlem biztosan nem)

Nagyon nehéz volt. Rá kellett jönnöm arra, amit már eddig is sejtettem, hogy 10 km nem az én távom. Túl hosszú ahhoz, hogy a rövidtávú gyorsaságom kiütközzön, és túl rövid ahhoz, hogy a kitartásom diadalmaskodjon.  Pont az a középtáv, ami nekem nem fekszik. Mindent beleadtam, olyannyira, hogy 2000 m után én voltam a női mezőny élén. (Mivel a férfiakkal együtt futottunk, ez az előny egyáltalán nem volt számomra nyilvánvaló) Aztán 2 km után úgy éreztem, hogy akár meg is állhatok, mert nem tudok még 8 km-t ilyen vagy hasonló tempóban teljesíteni. Persze nem álltam meg, csak kicsit lelassultam, ittam pár korty vizet, hogy ne gyengüljek le teljesen, és próbálta egy tartható tempóra beállítani magam. (ez is egy gyenge pontom, tartani a tempót) Szép lassan be is ért egy-két nő, és le is hagyott, de azért figyeltem rá, hogy nem engedjek túl sokat magam elé :-). Végül (33 közül) 5. nőként értem célba 53:11-es idővel, amivel messze felülmúltam a tervet. Iszonyatosan kikészített fizikailag, még egy enyhe hányingerem is volt, de nagyon büszke voltam magamra, és végülis ez a legfontosabb.

Összességében nagyon örülök neki, hogy részt vettem ezen a versenyen, mert nagyon szép pillanatoknak és nagy emberi teljesítményeknek voltam tanúja, és magamról is meg tudtam egy-két dolgot, amit egy sima edzés soha nem tudna megmutatni.

No comments:

Post a Comment