Autumn challenges

I am not a natural born happy and careless person, I am not the one who can just look at everything from a positive point of view. E.g. summer is over, autumn comes, but it is great because a t least I can start layering and I can buy cool booties…No, it doesn’t sound like me at all. I need time to adapt myself to new situations, new challenges. (like autumn) And let’s face it, this is not going to change (only the adaptation time will decrease) whatever I read or learn. It is just me and it would be a lie and self-denial to say that I’ve just changed a lot in this aspect ….

But I’ve changed a lot in another way:

It is typical of me to get slightly depressed all of a sudden without even knowing the reason behind it. It happens a couple of times every year, no matter where I am or what I do. I guess it is just a normal stress situation when everything is getting too much and you need to slow down a bit. That’s the point where I always started to over analyse myself and my life trying to point out the huge (non-existent) problems, and to find who is responsible for that  (99% it was always my bf who makes my life miserable; it was never me…)and I felt pity for myself…weeks-long .

That’s my old self.

Now that autumn is officially here, I have to face the cold temperatures (not that the summer in Berlin was so warm) and the long nights. And for me who is a major sun worshipper it is a real tragedy. + I’ve worked a lot and haven’t slept enough in the last couple of weeks or even months + I miss my Precious  who’s been on a kind of business trip for weeks + marathon training session is on its peak; my body is exhausted.

No wonder I’ve started to feel a bit down this week (after feeling amazing for months). It is normal, as I’ve mentioned above it happens to me every now and again, but I do feel that I’ve changed a lot recently. My reaction to my bad mood was not the way it used to be. I don’t think that there is anything wrong with my life in general. I don’t blame it on my bf (it is not his fault that he has to work, is it?), I don’t feel pity for myself because there is nothing majorly wrong with me.

It is just autumn, I am just tired, I just need a little me time (reading,relaxing, sauna, yoga, etc) and a little more quality time with my loved ones. My body needs some rest and even more vitamins. That’s all.  And maybe I even try to enjoy layering and start wearing my new booties J

Nem vagyok egy született pozitív személyiség, nem tudok mindenhez egy pillanat alatt pozitívan viszonyulni. Pl. itt az ősz, hideg van, sötét van, de nem baj, legalább jobban tudom kombinálni a ruhatáram különböző darabjait és hordhatom az új bokacsizmám… Nem, ez nem én vagyok.  Nekem időre van szükségem, hogy adaptálódjak az új, nem feltétlenül pozitív helyzetekhez, kihívásokhoz. (pl az ősz) És lássuk be, ez nem is nagyon fog változni (talán csak az adaptálódási idő fog csökkenni), bármit is olvasok vagy tanulok. Ilyen a karakterem, és hazugság és önámítás volna azt állítanom, hogy változtam ezen a téren.

De más téren viszont igenis változtam:

Néhány alkalommal évente előjön nálam egyfajta depresszív hangulat, hirtelen jön, és általában mindenféle konkrét ok nélkül. Az sem számít hol vagyok, mit csinálok, jönnek ezek a hullámvölgyek, és kész. Azt hiszem, ez egy normális stressz szituáció lehet, amikor minden egy kicsit sok lesz körülöttem, kevesebb az új élmény (vagy éppen túl sok, lés képtelen vagyok befogadni J), több az automatizmus, és bele kellene egy kicsit lazulni az életbe…Ezen a ponton a reakcióm általában az volt, hogy elkezdtem túlanalizálni az életemet, keresni azokat az óriási (általában nem létező) problémákat,amik ekkora depresszióba juttattak, keresni a felelősöket (ez az esetek 99%-ában a pasim volt, aki „megkeserítette” az életemet, és még csak véletlenül sem okoltam saját magamat),  és egyszerűen csak mesteri szinten sajnáltam magam.

Ez volt a régi énem.

Most hogy itt az ősz, és szembe kell néznem a hideggel (nem mintha a berlini nyár olyan forró lett volna), a hosszú éjszakákkal, és nekem mint nagy napimádónak, ez egy tragédiával ér fel + nagyon sokat dolgoztam és keveset aludtam az utóbbi hetekben vagy inkább hónapokban igazi pihenéssel töltött időszak nélkül + hiányzik a Drágaságom, aki hetek óta úton van egy munka miatt + a maraton felkészülésem éppen a legmegerőltetőbb szakaszába érkezett, és a testem egy kis pihenésért könyörög…

Nem csoda, hogy egy kicsit csökkent a pozitív hangulatom a héten (miután hónapokig tényleg nagyon jól voltam). Szinte törvényszerű, hogy jönnie kellett ennek a hullámvölgynek. Ez nem változik, ami viszont igen, ahogy kezelem a helyzetet. A reakcióm nem a szokásos önsajnálat és a külvilág okolása volt. Nem gondolom, hogy baj lenne az életemmel, a pasimat sem okol, hisz nem az ő hibája, hogy dolgoznia kell.

Egyszerűen csak ősz van, egyszerűen csak fáradt vagyok, a testem több pihenésre és még több vitaminra szorul, és szellemileg is szükségem van egy kis feltöltődésre; kevesebb számítógép mellett töltött idő és több alvás, relaxálás, olvasás, jógázás, szaunázás és minden, kikapcsol.  Több időt kell együtt töltenem az emberekkel, akik fontosak számomra. És még az is lehet, hogy hamarosan reggelenként élvezettel válogatom össze az őszi outfit rétegeit, és hordom az új bokacsizmámat J.