27/32 Viva España

Soha nem voltak valódi súlyproblémáim. Álszentség lenne azt állítani, hogy az eddigi életemet a jojó effektus árnyékában töltöttem. Nem volt soha szükségem drasztikus fogyókúrákra, és nem is próbáltam ki minden lehetséges hollywoodi sztár diétáját.

Ennek ellenére - mint a nők 99%-a - sosem voltam elégedett az alakommal. Ki akar normál testalkatú lenni? A krízis ott kezdődött, amikor 9 éves korom körül Anyukám - természetesen mindenféle bántó szándék nélkül - megjegyezte, hogy nincs vékony lábam. Nem azt mondta, hogy vastag, csak hogy nem vékony. Szörnyű, hogy milyen korán bennünk van már a „dáma”… Nem hittem a fülemnek. Addig mindenhonnan csak azt hallottam, hogy milyen szép kis vékony kislány vagyok. Egyértelmű volt számomra (vajon ez már a média hatása??), hogy a vékony=szép, tehát ami nem vékony, az szép sem lehet. Mindenképpen akartam tenni valamit a dolog ellen. Elkezdtem „lábkarcsúsító” gyakorlatok után kutatni. A mélypont Kudlik Júlia: Ha az ember elmúlt annyi című gimnasztikai gyakorlatokat bemutató könyve voltJ (ez kb. 40+-os nőknek szól, akik meg akarják őrizni az alakjukat)

Természetesen nem találtam semmi használható gyakorlatot. A tudat, hogy vastag lábam van, végigkísér(tet)te az életemet. Ez nem azt jelenti, hogy nem hordtam rövidnadrágot, és iszonyú lelki problémákat okozott, de a lelkem mélyén zavart. Ahhoz azonban nem eléggé, hogy változtassak az életmódomon emiatt.

A változás nem is emiatt következett be.

Lassú folyamat volt, és így visszagondolva nem is értem, hogy miért tartott ilyen sokáig.

Soha nem táplálkoztam kifejezetten egészségtelenül, de nagyon sok édességet és felesleges cukrot tömtem magamba. Egy részt mivel alapvetően édesszájú vagyok, másrészt pedig mert rendszertelen életmódot folytattam 18 éves korom óta. Nagyon gyakran kellett útközben „bekapnom valamit”. A random pékséget és büfék pedig ugyebár nem a zöldségben és gyümölcsben gazdag alacsony zsírtartalmú ételekről híresek. Ahhoz pedig egyszerűen nem volta elég összeszedett és előrelátó, hogy előre elkészítsem az ételeket. Szerencsés alkatom van, így ennek ellenére soha nem híztam meg drasztikusan, de az a kis plusz mindig rajtam maradt.

Hasonló a sporttörténetem is. Soha nem éltem passzívan, de egy mozgásforma sem vált igazán rendszeressé az életemben. Ezért nem is hibáztatom a pasimat, amiért tavaly nyáron nem hitte el nekem, hogy a futás nem csak egy pár hetes hóbort, hanem tényleg komolyan gondolom. Azt hiszem az elején még én magam sem hittem el. Már pár hónap után kezdtem érezni, hogy valamiféle pozitív változás indult el az életemben. Nem csak a testemen éreztem, hogy ez jó,  hanem az életem minden területén:

-         -  elkezdtem jobban odafigyelni arra, hogy mit eszem

-          - erősödött a kitartásom

-          - az önsajnálat helyett („oh szegény külföldi lány milyen hátrányos helyzetben van itt a nagy Berlinben”) elkezdtem valóban a lehetőségeket keresni.

-         -  a nyelvre nem akadályként tekintettem, hanem kihívásként; egyre bátrabban kezdtem beszélni németül. (korábban úgy gondoltam, hogy a németek számára unalmas vagyok, mert lassan és hibásan beszélek)

-          - tudatosabban kezdtem az életemet tervezni és irányítani.

Az utóbbi 1 - 1,5 év életem egyik legeffektívebb és sikeresebb éve volt. Lefutottam egy félmaratont, anyagilag függetlenné váltam egy idegen országban, életemben először állandó munkám van (2 évig csak vágytam rá, hogy ennél a cégnél dolgozhassak J), a kapcsolatomat is megerősítette a személyes fejlődésem (már nem gondolom azt, hogy a boldogságot egy másik embertől kell várni...) és sokkal jobban érzem magam a bőrömben fizikailag (szálkásabb vagyok, és nem voltam beteg nem is emlékszem mióta),

ÉS

az utóbbi egy hét során 2 álmom teljesült/váltottam valóra:

- Beiratkoztam egy spanyol tanfolyamra!!!yeahhhh!!! (min. 2 éve terveztem már)

- vettem egy 27-es farmert, ami a legkevésbé sem túl szűk:-D (mivel nem fogyókúráztam, a fogyás egyszerűen az életmódváltásomnak tudható be, és a legkisebb megerőltetésembe sem került)

Bár a lábam még mindig nem vékony, büszke vagyok rá! Most már nem úgy gondolok rá, hogy vastag, hanem hogy izmosan formás.

 Ezzel a poszttal nem azt akarom üzenni, hogy mindenkinek el kellene kezdenie futni,  hiszen ugyanaz a recept nem mindenkinél válik be. Azt gondolom, hogy a kulcs itt maga az aktivitás, és a kitartás. 

Nem könnyű a kezdet, de aztán a dolgok szinte automatikusan következnek egymásból. Észre sem veszed, és új emberré válsz!